LEVENDULA

KOSZORÚ

do it yourself, avagy csináld velem

Sok-sok friss levendulával kezdj csak neki egy ilyen remekmű elkészítéséhez, mert a száraz levendulával nagyon nehéz dolgozni, az aprócska virágok még így is potyogni fognak. 

Ám azokat se dobd ki amelyek erre a sorsra jutottak, mert potpourriként illatosítsd vele a lakást.

Mivel nem volt megfelelő kis méretű koszorú-alapom, ezért gyorsan tekertem egyet. Rugalmas, jó erős és hosszú növény szárából, ágából remek alapot lehet készíteni. Én friss fűzfa hajtásokat használtam.

Miyu most is közreműködött, de a fotó most csak a méret miatt került ide. Cicafejtől kicsit nagyobb karikát hajlítottam, majd folyamatosan tekerve áthúzkodtam a hosszú szálat mindaddig, amíg el nem fogyott.

Az első szál jó tartású és jó hosszú legyen, mert ez adja a többihez az alapot.

A következő szál végét a két szál közé dugtam, majd követtem vele a tekerés irányát és így tovább addig, amíg elértem ezt a vastagságot.

A vesszők végeit az alapba simulóan megnyestem, hogy ne álljon ki sehol, de ne is bújjon majd ki, így egy stabil alapot kaptam, amely szépen meg fog száradni a virágokkal együtt.

Kezdődhetett a látványos rész, mert amit eddig tekergettem, az jó esetben nem fog látszódni - hacsak a falnak nincs szeme :)

Most már csak kis csokrocskákat kellett gyártani, amelyeket szép sorban, vékony dróttal erősen, de azért óvatosan - nehogy a drót a virág szárait elvágja - az alaphoz rögzítettem

Egymás után szép sorban kezdődhetett a rakosgatás, tekergetés.

Alakul ... de még sok van hátra.

Ugyanis csak az első réteg van még készen. Itt már óvatosan lenyomkodtam, hogy legyen hely a második sornak.

Szép dús koszorút szerettem volna.

Már a második sor is majdnem készen van.

A virágok közt voltak aprócska, szép zöld levélcsokrocskák is, amelyeket egy kupacba gyűjtöttem, és a végén a virágok közé dugdostam. Nem rögzítettem őket semmivel, mivel a száradás során majd szépen a virágok közé idomulnak, és nem potyognak ki. Amúgy sem volt szándékomban dobálózni vele. 

Kapott egy - vagyis két old silver árnyalatú selyemszalagot amivel bárhová felakaszthatom.

Egy közeli ...

és egy még közelebbi kép a virágokról.

Miyu is kíváncsi volt a végeredményre.

Most már csak száradnia kell! Levegős, meleg helyen - pl. ebben a kánikulában a nappali erre a célra is tökéletesen megfelel :) Közben pedig az illat is megmarad.

Esti és éjszakai ügyködésem eredménye: egy szépséges levendula koszorú és egy hatalmas levendula csokor, no meg egy tálka illatos lepotyogott aprócska virágfej amelyek száradás után majd egy szép zsákocskába kerülnek.

Azt hiszem picit megfertőződtem, de azért még mindig a rózsa a kedvencem.

Rea